„A játékterem rendje”: hogyan működik a hátsó terem
„Először a hely, aztán a játék”
A játékterembe a vendéglő végéből, egy széles boltíven át lép be. Az ajtóban Anna elkéri az igazolványát, megmutatja a ruhatárat, és megkérdezi, melyik játékot választaná. Ha még nem tudja, körbevezeti a termen, és bemutatja a krupiékat. Az asztalhoz csak ezután ül le, és addig senki nem sürgeti.
Az asztalnál mindenki ugyanazt a rendet követi: a krupié bejelenti a kört, osztja a lapokat vagy elindítja a kereket, és csak akkor lépünk tovább, ha mindenki végzett. A lassabb játékost nem sürgetjük, a gyorsabbat nem tartjuk vissza. A szünet természetes, és bárki kiülhet egy kávéra.
A teremben nincs háttérzene. A vastag falak elnyelik a vendéglő zaját, így a lapok súrlódása, a zsetonok koppanása és a golyó kattogása adja az est hangját. Aki beszélgetni szeretne, a fal melletti padon ülhet le, vagy visszamehet az étterembe.
A kaszinóterem fényei külön gondot jelentettek. A lámpákat a kovácsmester a régi minták szerint készítette, és mindegyiket úgy függesztettük fel, hogy a fény a posztóra essen, a vendég arcára pedig ne. Így senki nem hunyorog, és a lapok színe is természetes marad. A boltív alatt a fény kicsit melegebb, a fal mentén pedig szándékosan halványabb.
A ruhatár a terem bejáratánál áll, mellette egy kis pult, ahol kávét, teát és ásványvizet kaphat. Anna itt fogadja az érkezőket, megmutatja a székeket, és ha szeretné, végigkíséri a termen. Aki fáradt, leülhet a falnál futó padra, anélkül hogy bárki kérdezne, és onnan nézheti a játékot, ameddig kedve tartja.
A terem hangulatát a rend adja. Aki belép, azonnal érzi, hogy itt nincs kapkodás: a krupiék lassan mozdulnak, a vendégek halkan beszélnek, és a lámpák alatt a posztó nyugodtan fekszik. Ezt a nyugalmat nem a szabályzat, hanem a megszokás tartja fenn, amelyet minden új vendég pár perc alatt átvesz.
„Nyolc asztal három játékra”
Három pókerasztal áll a terem bal oldalán, hat-hat székkel. A Texas Hold'em a legismertebb változat: mindenki két lapot kap, öt közös lap kerül az asztalra, és a lehető legjobb ötöst kell összeraknia. Az Omahában négy lapot kap, de csak kettőt használhat fel. Erik bármelyik változatot szívesen elmagyarázza.
A terem közepén három rulettasztal áll, mindegyik francia kerékkel. A golyó lassan fut körbe, a posztón számok, színek és csoportok vannak jelölve, és a krupié minden kört bejelent. A zsetonoknak nincs pénzértékük, így a játék pusztán találgatás és hangulat, és az egész este nyugodt marad.
A jobb oldali két blackjackasztal a legjobb kezdőasztal. A cél, hogy a lapok összege a lehető legközelebb legyen huszonegyhez, de ne haladja meg azt. A krupié nyíltan oszt, minden lépést elmond, és ha kérdezik, megáll, és megvárja, amíg a játékos készen áll.
A terem akusztikáját a régi gabonaraktár adja. A vastag téglafalak elnyelik a zajt, a boltív pedig szétosztja a hangot, így a lapok súrlódása és a zsetonok koppanása mindenütt egyformán hallható, mégsem zavaró. Aki először lép be, gyakran megáll az ajtóban, mert nem számít ekkora csendre.
Minden asztalnál van egy kis tábla az alapszabályokkal, hogy ne kelljen mindig megkérdezni. Ha mégis kérdés támad, a krupié megáll, és válaszol. A játékok sorrendje nem kötött: aki egy estén kipróbálja mindhármat, az a legjobban járja végig a termet, és a személyzet szívesen ajánl útvonalat.
Az asztalok között elég hely van a közlekedésre, és minden székhez tartozik egy kis polc a kabát vagy a táska számára. A világítás nem kápráztat, a padlót pedig vastag szőnyeg borítja a játékasztalok körül, így a lépések is halkak maradnak. Aki a terembe lép, szinte észre sem veszi, hogy a külvilág zajából egy másik ritmusba kerül.
- Pókerasztalok
- Három, hat-hat székkel, Hold'em és Omaha.
- Rulettasztalok
- Három, francia kerékkel és nagy posztóval.
- Blackjackasztalok
- Kettő, kezdőbarát tempóval.
- Pad a falnál
- Nézőknek és pihenő játékosoknak.
Egy pillantás a terembe
