„Játékrend és házirend” egy lapon
Tíz szabály a játékrendhez
A paklihoz, a golyóhoz és a zsetonoszlopokhoz az asztalnál kizárólag a krupié nyúl; a játékos csak a saját zsetonjaihoz.
Mások döntésébe a kör alatt nem szólunk bele, és a lapokat nem kommentáljuk hangosan.
Ha elakad, elég egy intés: a krupié megáll, és addig nem lép tovább, amíg választ nem kap a kérdésére.
A zseton csak az asztalhoz tartozik, ezért nem cserélhető, nem ajándékozható, és a teremből nem vihető ki.
Telefonálni a teremben nem szokás; a bejárat melletti folyosón nyugodtan beszélhet, a székét addig megtartjuk.
Fényképezéshez a személyzet engedélye kell, és más vendég arcát soha nem vesszük célba.
Aki egy időre kiül, szóljon a krupiénak; a helye és a zsetonjai addig a helyükön maradnak.
A kiosztott lapokat a játékos csak a saját kezéből nézheti, és nem mutathatja meg a többieknek.
Az asztalnál a krupié szava dönt, a kifogást pedig később, nyugodt körülmények között a teremvezetőnek elmondhatja.
Az utolsó kör bejelentése után új játékos már nem ülhet be, de a nézők a padról tovább figyelhetik a játékot.
Ha az asztalnál elakad, jelezzen a krupiénak egy kézmozdulattal, és megáll a kör, amíg nem tud továbblépni.
A saját zsetonjait ne rendezze át más asztalra, mert a krupié leszámolása csak az eredeti helyén mérvadó.
„Aki odafigyel, magától is betartja”
A szabályok nagy részét sosem kell külön elmondani, mert aki a terembe lép, érzi a hangulatát: a halk beszélgetést, a lassú mozdulatokat, a figyelmet, amellyel a vendégek egymás játékát követik. Ezért a krupiék ritkán figyelmeztetnek, és akkor is mosolyogva teszik. A szabály nem büntetés, hanem emlékeztető.
A játékrend legfontosabb eleme a türelem. Aki gyorsabb, vár a lassabbra, aki lassabb, nem érzi magát sürgetve. A kör akkor ér véget, amikor mindenki készen áll, és nem előbb. Ezt a ritmust a krupié tartja, de a vendégek is segítik, mert tudják, hogy az ő estéjük is így lesz kellemes.
Ha valaki mégis megszegi a rendet, először négyszemközt beszélünk vele. A teremvezető csendes sarokban megkérdezi, mi történt, és közösen megkeressük a megoldást. Csak akkor kérjük meg a vendéget, hogy hagyja el a termet, ha a többiek nyugalmát tartósan zavarja.
A szabályok betartásában a személyzet is példát mutat. A krupié soha nem emeli fel a hangját, a hostess mindenkit nevén szólít, a teremvezető pedig minden panaszt végighallgat, mielőtt megszólalna. Ez a kölcsönös tisztelet adja a ház rendjét, és a vendégek is ehhez igazodnak.
Tíz szabály az egész házra
Belépni tizennyolc éves kortól lehet; a korát az ajtóban, igazolvánnyal kell igazolnia.
Az épületben tilos a dohányzás; erre az udvaron van kijelölt hely, ülőpaddal.
Kedvencet nem fogadunk, a vezetőkutya viszont mindig szívesen látott vendég.
Kabátját a ruhatáros átveszi, az értékeit viszont jobb, ha magánál tartja, mert azokért csak korlátozottan állunk jót.
Ha rosszul lesz, szóljon Annának: vizet hoz, és ha kell, segítséget hív.
A vendéglőben halkan beszélgessen, hogy a szomszéd asztal vendégei is élvezhessék a vacsorát.
A kártyaterembe a boltíven át, nyugodt léptekkel érkezzen; a lépcsőn és az előcsarnokban nem szaladunk.
Aki olyan állapotban érkezik, hogy a játékot nem tudja biztonságosan élvezni, annak aznapra nem adunk helyet.
A talált tárgyakat Anna egy hétig megőrzi, aztán továbbadja annak, aki az ilyen ügyekkel foglalkozik.
Ha valaki tartósan zavarja a többieket, a személyzet megkérheti, hogy hagyja el a házat.
A kaszinóterem és a vendéglő közötti boltívet nem szabad elállni; a ruhatár felé a folyosó mindig maradjon szabad.
A ház rendjét az egész személyzet felügyeli, és bármelyik munkatárs kérhet segítséget a teremvezetőtől.