„Egy este története”: hogyan telik nálunk egy nap
„A lámpákkal kezdődik”
Az este mindig ugyanúgy indul: délután négykor Takács Anna kinyitja a kaput, és sorra meggyújtja a lámpákat. Először a bejáratét, aztán az előcsarnokét, végül a játéktermét, ahol a lámpák a rulettkerekek fölé függenek. A ház üzemeltetője: WAFFLE ADVERTISING LTD, 85 Great Portland Street, London W1W 7LT, Egyesült Királyság. A lámpák meggyújtása ettől függetlenül a házigazdáké, mert ez az a pillanat, amikor a ház ébredni kezd.
Fél öt után a konyha is megmozdul. Illés Nikolett végigmegy a pulton, ellenőrzi a húst, a tésztát és a friss zöldséget, majd bográcsot tesz a tűzre. Az étterem 16:30-kor nyit, és az első vendégek többnyire a szomszédok: két-három ember, akik tudják, hogy a levest akkor kell megkóstolni, amikor még a tűz fölött áll.
Hatra megtelik az étterem, fél hatra kinyílik a kaszinóterem. Ambrus Erik a hátsó asztalokhoz lép, leosztja a zsetonokat, és megkérdezi, ki játszott már. Aki még nem, azt maga mellé ülteti, és elmondja, mi következik. Éjfélig a ritmus nem változik: csendes beszélgetés, lassú kör, időnként egy halk nevetés.
Az este nem csak a vendégeké, hanem a házé is. Amikor a konyha utolsó fogása is az asztalra kerül, Dávid végigmegy a termeken, és megnézi, minden a helyén van-e: a székek, a lámpák, a lapok a krupié kezében. Ez a néhány perc a ház csendes ellenőrzése, amelyet a vendégek nem látnak, de megéreznek. Aki egyszer látta, hogyan néz ki az este a háttérből, többé nem sietteti a szolgálatot.
Akik végigviszik az estét
Takács Anna
Hostess
Anna a ház első arca: ő nyit kaput, ő köszönti az érkezőt, és ő jegyzi fel, ki melyik asztalnál szeret ülni. Tizenöt évig dolgozott szállodai recepción, ahol megtanulta, hogy a vendég nevét elsőre megjegyezni a legnagyobb udvariasság. Nálunk ő osztja el az asztalokat, és ő tudja, kit érdemes egymás mellé ültetni. Szabad óráiban szívesen olvas a fal melletti padon, és ha egy vendég elkíséri a sétán, szívesen mesél a város régi házairól, amelyek közül sokra személyesen emlékszik.
Szántó Dávid
Teremvezető
Dávid a ház rendjéért felel: ő hangolja össze a konyhát, a termeket és a személyzetet. Korábban a környék egyik nagyobb éttermét vezette, ahol megtanulta, hogy a zavartalan este észrevétlen munka eredménye. Ha valami nem működik, ő veszi észre először, és mire a vendég észrevenné, már megoldotta. Szerinte a legjobb este az, amelyiken senki nem veszi észre, hogy dolgozik valaki, és ezt a hozzáállást elvárja a kollégáitól is, nem szigorral, hanem példával.
Illés Nikolett
Séf
Nikolett Hortobágy mellett nőtt fel, a nagyanyja bográcsában tanult főzni. A konyhában kevés fűszert használ, sok időt ad az ételeknek, és minden este megkóstolja azt, ami az asztalokra kerül. Szerinte a jó gulyás nem a húson, hanem a hagymán múlik, és ezt minden új segédjének elsőként megmutatja. Szabadnapokon a Hortobágy szélén jár, ahol a helyi gazdáktól új receptek után kérdezősködik, és minden hazahozott ötletet kipróbál a konyhában, mielőtt az étlapra kerülne.
Ambrus Erik
Krupié
Erik tizennégy éve osztja a lapokat, és eddig minden kezdőből lett törzsvendég, akinek türelemmel megmutatta a kereket. Halkan beszél, lassan oszt, és sosem veszíti el a nyugalmát, még akkor sem, ha az asztalnál vita támad. A játékterem hangja nagyrészt az ő kezéből ered. Szabadidejében régi kártyakönyveket gyűjt, és azt mondja, hogy a legszebb játék az, amelyet két ember ugyanolyan csendben játszik végig, mint ahogy elkezdték.
„Az utolsó kör után mindenki felkel”
A zárás ugyanolyan szertartás, mint a nyitás. Tíz perccel éjfél előtt Erik bejelenti az utolsó kört, a krupié leszámolja a zsetonokat, és visszarakja a ládába. Közben Dávid végigjár a termeken, megköszöni a vendégeknek az estét, Anna pedig a ruhatárból előhozza a kabátokat. Senkit nem sürgetünk, de senki nem is marad fel kényelmetlenül.
Az ajtóban mindig kérdezünk valamit: jó volt az este? A válaszokat nem jegyezzük fel, de megjegyezzük. Ha valaki azt mondja, hogy hideg volt a leves, másnap Nikolett kóstolja meg először. Ha azt, hogy túl hangos volt az asztal, Dávid szól a krupiénak. Így tanul a ház, nap mint nap.
A ház négy emberét az köti össze, hogy mindannyian szeretik a rendet, de nem a merev rendet. Anna szerint egy jó este olyan, mint a jó kenyér: szabályai vannak, mégis minden alkalommal kicsit más. Ezért a reggeli megbeszélésen nem szabályokról, hanem a vendégekről beszélünk: ki jön, kit várunk, mit érdemes tudnunk róla.
Amit rólunk gyakran kérdeznek
- Hány éve működik a Bíbor Rulett?
- A vendéglő és a kaszinóterem a régi gabonakereskedő házának átalakításából jött létre, és azóta folyamatosan fogad vendégeket. A ház története ennél jóval régebbi, az épület falai ezt mesélik a „Falak mesélnek” oldalon is.
- Kik dolgoznak a házban?
- A négy vezető mellett két-három felszolgáló, egy konyhai segéd és hétvégén egy másik krupié. Mindannyian helybeliek vagy a környékről valók, és a vendégek többségét név szerint ismerik.
- Fogadnak külföldi vendégeket is?
- Szívesen. Anna németül és angolul is beszél, így a szabályokat idegen nyelven is el tudja magyarázni. A játék ugyanaz marad, és az igazolványnak is csak az számít, hogy fényképes és érvényes.